"A jó dolgokat is csinálni kell valakinek"

interjú • 2014-08-18 21:58:48 • marcias

A legutóbbi veteránmotoros találkozón a Pannonia Project alapítójával beszélgettünk.

A XIX. Zalaegerszegi Veterán Autós-Motoros találkozón futottam össze Nádaskay Zoltán grafikussal, a Pannónia Project alapítójával. A nagy nyüzsgés közepette váltottunk néhány szót a mai magyar veteránmotoros mozgalomról és saját kezdeményezéséről, amely ezt az izgalmas témakört próbálja a grafika oldaláról megközelíteni.

Véleménye szerint mennyire számít divatos hobbinak ma régi magyar motorokkal foglalkozni? Milyennek ismerte meg az ezzel foglalkozó embereket?

Minden bizonnyal elfogult vagyok. Örömmel tapasztalom, hogy a veterán autók és motorok rajongói tábora egyre szélesebb. Elmondható, hogy végre pozitív külföldi példákat is követünk és nálunk is kezd divattá válni az öreg autók és motorok megbecsülése. A kérdés második felére válaszként elmondhatom, szinte kizárólag csak pozitív élményeim vannak. Sok remek emberrel kerültem már idáig is kapcsolatba, akik nem csak szeretik, de értik is az autós-motoros szakmát.

Egyáltalán hogy került kapcsolatba a veteránmotoros műfajjal? Ön elsősorban festészettel, alkalmazott grafikával foglalkozik.

Eredeti szakmám szerint részben műszakinak számítok, ugyanis anno a gépjárműközlekedési karon végeztem. Kezdetben a rajz, festészet és grafika volt a hobbi, de aztán ez az évek során eltolódott, megfordult. Ebben a témakörben tehát mindkét irányból elég jól kiismerem magam, mondhatnám otthon vagyok benne. A két dolog jól kiegészíti egymást, és amúgy is szerencsés, ha egyszerre működhet a jobb és a bal agyfélteke…

Miben tudná összefoglalni a Pannonia Project lényegét? Sokan talán nem értik elsőre, mi is történik valójában. Hogyan készül egy ilyen grafika?

Senkit ne tévesszen meg a computer- vagy digitális grafika kifejezés! Valódi rajzról van szó – tehát nem számítógépes trükközésről - csak a rajzeszköz itt nem ceruza, toll és ecset. Minden egyes részletet ki kell szerkeszteni, meg kell formázni a megfelelő grafikus programok használatával. Ha az ember megszerzi a szükséges tudást és gyakorlatot, akkor egészen jó dolgokat lehet létrehozni. Persze nem árt, ha e mögött megvan a hagyományos grafikai tudás és tapasztalat is. A számítógépes grafika hátránya, hogy nem jön létre kép a fizikai valóságban, tehát ha be akarjuk mutatni, azt még ki kell nyomtatni. Szerencsére ezen a téren már nagyon jó lehetőségek állnak rendelkezésünkre. Az „eredeti kép” hiányát úgy próbáljuk kompenzálni, hogy a grafikákat csak korlátozott példányszámban és sorszámozva adjuk ki, ezzel próbáljuk meg az eszmei értéket biztosítani. Ez egyébként nem saját találmány, ennek – „limited edition” elnevezéssel - külföldön már jól bevált rendszere van.

Különösen a Pannonia háza táján nem lehetett könnyű megbízható dokumentációt találni a motorok pontos kinézetét illetően. Hogyan sikerült ezzel a problémával megbirkózni?

Minden egyes rajz elkészülését hatalmas adatgyűjtő munka előzi meg. Ugyan az internetről sok fénykép és adat elérhető, de semmire sem mennénk a motorok tulajdonosainak segítő közreműködése nélkül. A motorokat a apró részletekig le kell méregetni, annak érdekében, hogy a lehető legpontosabb grafikák készülhessenek. Aztán az elkészült rajzokat szakértő szemek előtt is „megfuttatjuk”. majd a visszajelzések alapján elvégezzük a szükséges módosítások. Az ilyen, építő jellegű észrevételekből is nagyon sokat lehet tanulni.

Itt a találkozón elsősorban motortulajdonosok érdeklődnek a nyomatok iránt. Mit gondol, elég ez az üdvösséghez? Lát esélyt arra, hogy széles körben is ismertté váljon az, amit csinál?

Az idő most kivételesen nem sürget. Ezek a motorok már soha nem mennek ki a divatból. Ami ma érvényes és érdekes, az lehet 5 vagy 10 év múlva is- Sőt…! Előbb utóbb csak elmegy a hírünk szerte a világban. Akinek fontosak lehetünk, azok tudni fognak rólunk és ami fontosabb, a munkáinkról is. Ez a munka egyben hobbi is, amit valószínűleg akkor is folytatnánk, ha soha egyetlen nyomat sem találna gazdára. A törekvéseink amúgy sem üzleti, hanem inkább „jószolgálati” jellegűek. Alapelvünk szerint: „A jó dolgokat is csinálni kell valakinek”

Biztos sokan kérdezték már Öntől, hogy hol húzódnak a projekt határai? Csak magyar, csak motorkerékpár, csak veterán? Igény esetén akár egy mai japán motorról is készülne nyomat?

Nem áll szándékomban határokat húzni. Elsőséget mindenképpen a magyar motoroknak kell élvezniük, de ha lesz rá igény – és már voltak érdeklődések – talán sorra kerülnek a többi, hazánkban egykor forgalomba került külföldi típusok is. Más egyéb típusok sincsenek kizárva, de azokra egyelőre még gondolni sem volt időnk…

Legközelebb hol találkozhatunk személyesen a kiállítással?

Szívesen elvisszük a kiállítást, bárhová, ahol erre igény és fogadókészség mutatkozik. Elsőként természetesen a közelben, de öröm lenne számunkra, ha egy országos vándorkiállítást is meg tudnánk szervezni. Konkrétan, legközelebb szeptemberben Söjtörre megyünk, ahol a motoros-találkozó keretében lesz kiállítva az anyag, majd újabb intézményi és iskolai bemutatók illetve előadások vannak tervbe véve.

További jó munkát és sikereket kívánva elbúcsúzom. A mester jegyzettömböt, ceruzát, mérőszalagot, tolómérőt és egy kis fényképezőgépet vesz magához, majd eltűnik a tömegben. Néhány perc múlva egy szépen kicsinosított „ezüsttankos” Csepel mellett látom meg őt, amint lelkesen méreget és jegyzetel a forrón tűző augusztusi napon.