A Csepel 125 sorozatgyártásának beindulása után, 1950-ben a vezetés elérkezettnek látta az időt, hogy egy nagyobb, erősebb motorkerékpárral jelenjen meg a hazai és nem mellékesen a nemzetközi piacon.
Az új, 250-es Zoller-rendszerű, kéthengeres kétütemű, léghűtéses erőforrás kedvező teljesítményt és szerény fogyasztást ígért. A különleges motorkonstrukció a gyakorlatban azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A sima járású, jó nyomatékú motor a tervezett 12 LE teljesítmény helyett valójában csak 8 lóerőt adott le biztonsággal, és még így is komoly gondot jelentett a túlmelegedésre való hajlam.
Maga a motorkerékpár a kor viszonyaihoz képest kényelmesnek, stabilnak és esztétikusnak számított, néhány műszaki megoldása pedig kifejezetten élvonalbelinek mondható. Például sebességváltásnál automatikusan oldott a tengelykapcsoló, így a kézi kuplungkiemelő kart gyakorlatilag csak indulásnál kellett használni. A lágy futást biztosító, rugóbetétes lánckerék szintén említést érdemel.
A kéthengeres motorral kapcsolatos gyártási és üzembiztonsági problémák miatt az U sorozatot hamar leállították. Helyébe már 1951-ben az egyhengeres 250T lépett.
Az eleve kis darabszámban legyártott motor-különlegességből mára alig néhány példány maradt fenn. Értékük ennek megfelelően gyűjtői körökben igen magas.
Műszaki jellemzők
Hengerek száma:
2
Motor:
kétütemű Zoller-rendszerű
Hűtés:
Levegő
Hengerűrtartalom:
246 cm3
furat/löket:
48/68 mm
Teljesítmény :
10 LE/4500 ford/min
Sűrítési viszony:
1:6,5
Saját tömeg:
140 kg
Végsebesség:
100 km/h
